"Az én Mein Kampfom" - ezzel a dolgozattal sokkolja tanárait Danny Vinyard, aki egyébként kiváló tanuló. Talán ez az iromány adta a végső lökést, hogy bálványozott bátya, Derek, aki apjuk meggyilkolása óta csak a gyűlölet filozófiája és gyakorlata szerint él, egy hihetetlenül kegyetlen faji gyilkosságot kövessen el, amely "példaértékű" lesz a neonácik, skinhead bandák és a hatóságok előtt is. A rácsok mögött Derek fokozatosan ráébred az erőszak kétarcúságára. Felismeri az örök igazságot: a gyűlölet mindig visszaszáll arra, akitől ered.
Nos, Edward Norton a kedvenc színészeim között szerepel a Harcosok Klubja óta és most is bebizonyította, hogy van mit a tejbe aprítania. Ez a film nem egy könnyed móka, nem olyan, amire két órával a megtekintés után már nem is emlékezünk. Ez bevésődik, megragad. Habár 1998-as film, én sajnos még csak most találtam rá.
A film két idősíkon játszódik: a jelenben és a múltban. A múltbeli részeket fekete-fehér képsorokon láthatjuk. Ez szerintem egy nagyon jó megoldás, hiszen így még véletlenül sem keveredhetünk bele a cselekménybe. A múltból egyre több és több részletet tudhatunk meg, amivel jobban megismerhetjük ezt a neo náci "kultúrát". Derek hatalmas jellemfejlődésen megy keresztül, miután lesittelik, mondhatni "megtér". Ám ehhez végig kellett mennie egy olyan úton, ami borzalmas. Nem emelnék ki részleteket, de biztos vagyok benne, hogy a film megnézése után egy bizonyos jelenet fog eszünkbe jutni, ha Derek börtönben töltött éveire gondolunk. A fordulat a filmben nem igazán eredeti, sok helyen láthattuk már, de ez egyáltalán nem zavaró, hiszen az általános dolgok is erednek valahonnan nem igaz? Elvégre miért ne mehetne át valaki hatalmas szemléletváltáson azalatt az idő alatt, amíg el van zárva az addig megismert közösségtől, új emberekkel találkozik és ezáltal egy új rendszerbe kerül a börtönben. Abszolút hiteles. A sztori helytálló és kellően kemény, amit megkövetel egy ilyen téma.
A színészi játékkal teljesen elégedett vagyok, Edward Furlong Danny szerepében számomra meglepően jól alakít. Edward Nortont már megemlítettem az elején, de még annyit hozzátennék, hogy tényleg nagyszerű színész, meggyőző az indulatos és kemény náci szerepében, aki a családját sem rest "rendre utasítani" és ugyanúgy meggyőző gyöngéd testvérként is. Beverly D'Angelo meglepett ebben a filmben, de kétségkívül kimondhatom, hogy jól alakított. A rendező Tony Kaye, akitől eddig filmet még nem láttam, de kétségkívül ő is jó munkát végzett, az egész világ tartozik neki egy köszönettel ezért a filmért.
Összességében az Amerikai história X emlékezetes és egyedi film, nálam felkerült a legjobbak listájára. Úgy látszik tartja magát az elméletem, hogy a kilencvenes évektől kb. 2005-ig nagyon sok nagyszerű alkotás született. Alig várom, hogy még jó pár emberrel megnézessem, mert ezt igazán megéri. :)
